A kenguru módszer egyik legősibb példája a hozzánk igen hasonló
főemlősökön figyelhető meg. Természetes, és bensőséges a szőrös anyai testbe kapaszkodó majomgyerek
látványa. A majomcsemete már születésétől kezdve ösztönösen kapaszkodik a
szőrös anyai testbe, ölelő, határtalan kapaszkodása, csimpaszkodása
töretlen. Az anyai test az otthona, ott alszik, ott tölti a
mindennapjait, ott eszik, szopik, és ahogy növekszik, annál többször, és
hosszabb időre válik meg ettől testtől. Ahogy nő az önbizalma,
bátorsága, tapasztalata, úgy engedi el fokozatosan az anyját, aki nem
sietteti az elválást, csak ott van, ha szükség van rá. Úgy gondolom,
hogy ez az anyai hozzáállás igen megfontolandó példa számunkra is.
Régebbi, főemlősöknél megfigyelt tapasztalatok azt bizonyították,
hogy az anyukat elvesztett, elárvult majomkölyköknél az ölelő, szerető
anya hiánya legtöbbször az állat halálához vezet. A kísérlet során az
anyjukat elvesztett kölyköknél elősször az úgynevezett "szőranyával",
szőrrel bevont merev vázzal próbálták az anyát pótolni. Ez ugyan
látszólagos, fizikai meleg fészket jelentett, de az igazi megoldást, az
azonos fajhoz tartozó pótanya, annak hiányában pedig az emberi pótanya
megléte jelentette. A testi lelki kontaktusban részesülő kölykök
elkezdtek növekedésnek indulni, megjött az étvágyuk, eleven, érdeklődő
kisállatként fejlődtek tovább. A Védelmet, biztonságot, testi-lelki
táplálékot jelentő, puha, szőrös test közelsége felbecsülhetetlen a
növekvő kisállat számára, akkor ez miért is lenne másképp az embernél?
Íme néhány példa az embernél a kenguru módszer alkalmazására /forrás: babaszoba.hu/:
1. A sajtó aktívan végigkövette az apró Finley Anderson történetét. A
25. terhességi hétre született, alig félkilós kisbaba állapota életének
második napján válságosra fordult. Az ügyeletes orvos riasztotta a
szülőket, hogy búcsúzzanak el a kisbabától, már nincs mit tenni. Hanem
amint édesanyja magához ölelte, a kisfiú egyre jobban lett, néhány óra
múlva pedig teljesen helyreállt oxigénellátottsága. Az orvosok
széttárták a kezüket, nem tudták, mi okozta a csodás gyógyulást. A
szülők igen: "Csak egy ölelésre volt szüksége!" állította az édesapa, és
igaza volt.
Megrendítő a történet, de azt is bizonyítja, hogy hallgassunk az
ösztöneinkre, ne küzdjünk ellene. Ha állati ösztönöket elfogadjuk, és
természetes reakciónak tartjuk, akkor igenis alkalmazzuk.
2. Az Egyesült
Államokban, többek között Pennsylvania állam Bethlehem városában a
koraszülött babákat nem inkubátorban szállítják a koraszülött intenzív
centrumba, hanem egy speciális hordozóeszközben, amellyel édesanyja
testére rögzítik a picit. Így a baba életfunkciói jobbak, mint az
inkubátorban, és az anya sem érzi úgy, hogy rá már nincs is szükség,
csak orvosokra, műszerekre és tudományra. A koraszülöttek számára a legjobb szállítási mód, ha az édesanyjuk
(vagy más családtag, esetleg egy mentős) mellkasára simulva,
biztonságosan rögzítve utazhatnak" - írja a mentősöknek szóló tanfolyam honlapja.
3. A koraszülöttekre - és az éretten született babákra egyaránt - mindig jó
hatással van az édesanyjuk testközelsége, nem csak a szállítás idején.
Ezt több évtizede felismerték, Magyarországon sajnos mégis csak elvétve
alkalmazzák a kenguru módszert. A Honvédkórház ÁEK Perinatalis Intenzív
Centrumában minden baba, akinek megengedi az állapota, az édesanyja
vagy apukája mellkasán tölt naponta fél-három órát. Kenguruzás közben
jobb az oxigénellátottság, egyenletesebb a légzés és a pulzus,
rendeződik a vércukorszint. A kengurubabák átlagosan egy héttel hamarabb
mehetnek haza a kórházból, mint azok, akiket csak inkubátorban
gondoztak. A kengurumódszer alkalmazásnak nincs életkori vagy testsúlyra
vonatkozó alsó határa. A legapróbb babák is édesanyjukhoz bújhatnak.
4. A berlini
Vivantes Humboldt Klinikán
újabban császármetszés után közvetlenül az édesanya mellére teszik a
kisbabát. Ez semmiféle fönnakadást nem okoz a műtőben, viszont hatalmas
előnyökkel jár.
Még a szkeptikusokat is meggyőzték az így szerzett tapasztalatok.
Dr. Andreas D. Ebert
professzor szerint az újszülöttek könnyebben alkalmazkodnak, az
anyáknak kevesebb fájdalomcsillapítóra van szükségük a gyermekágyban, a
szoptatási problémák pedig a felére csökkentse, sőt az is
megvalósítható, hogy egyáltalán ne válasszák el az újszülöttet az
édesanyától.
5. Az anyai ölelés fájdalomcsillapítóként hat a csecsemőkre. A szeretgetés különösen fontos a koraszülöttek számára.
Csökkenthető a koraszülött csecsemők szenvedése, ha a gyermek minél
többet érintkezik az anya testével, ez ugyanis gyorsítja felépülésüket.
Egy friss kutatás megállapította azt is, hogy az anyai ölelés
fájdalomcsillapítóként is hat az újszülöttekre.
Mindez különösen fontos azon koraszülöttek számára, akik annyira kicsik, hogy nem adható nekik fájdalomcsillapító.
A kanadai McGill University munkatársai kutatásaik során azt
vizsgálták, hogyan változnak a gyermekek legfontosabb életjelenségei,
amikor érintkeznek édesanyjukkal. A többi mellett a szívritmust,
valamint a vér oxigénszintjét mérték.
Az orvosok 61 gyermeket monitoroztak, mindegyikük a 28. és a 31. hét
között született. Kiderült, hogy a gyermek egészségi mutatói már azután
javulást mutattak, hogy az anyák három percig a karjukban tartották
őket, hosszabb idő után pedig a kicsik fájdalmai is jelentősen
enyhültek.
A kutatók tanulmányukban annak fontosságát is hangsúlyozzák, hogy a
koraszülöttek intenzív ellátása során nem szabad a gyermekeket az
anyjuktól elzárva gondozni. A szülőt a kicsi közelébe kell engedni, hogy
minél többet foglalkozhasson és érintkezhessen a gyermekkel.